Tabella[1] [2] 3 [4] [5] [6] [7] [8] [9]
(Új hozzászóláshoz lépj be)
| Ginababy | válasz | 2007.05.17. 20:04 (66158) |
| Örülök, hogy tetszett, bár kicsit hosszú lett, de ezt nem is lehetne rövidebben leírni. így is mire leírtam, kilépett, és névtelen lettem:) | |
| szurki | válasz | 2007.05.17. 18:18 (66156) |
| Hát azt hiszem most megfogalmaztad azt amit mindannyian érzünk!Köszi!Csodálatos nap volt! | |
| Nagyi | válasz | 2007.05.17. 17:19 (66155) |
| Érdemes volt elolvasni!
Már anno 1 éve.Mintha tegnap lett volna:) MINDÖRÖKKÉ VIDEOTON!!!
|
|
| Roli | válasz | 2007.05.17. 17:15 (66154) |
| Miki,nekem megvan a DVD-é,ha gondolod a köv hazai meccsre el tudom neked vinni! | |
| Roli | válasz | 2007.05.17. 17:09 (66153) |
| Oh...Istenkém... | |
| (névtelen) | válasz | 2007.05.17. 16:54 (66152) |
| Kicsit hosszú, de érdemes elolvasni!
Pontosan egy éve, esős reggelre ébredtünk, az a bizonyos szerda volt. Hűvös szerda, de mégis mosolyogtunk, és a szívünkben melegséget éreztünk. Az egész éjszaka forgolódással, álmatlanul telt, de reggel mindenki tele volt energiával, hiszen eljött a nap, amire vártunk. A délelőtt lassan múlt el, a percek óráknak tűntek, mintha az óra mutató sem akarna tovább ugrani. Jó volt ez az állapot. Az a hatalmas izgalom, amivel vártuk a délutánt. Amikor végre elindulhattunk kezünkben 2 db jeggyel piros-kék sállal, a vasútállomásra. Amint beértünk a városba, érezni lehetett, hogy ez a nap más mint a többi. Nem csak nekünk, hanem legalább 4000 embernek a városban, akiket összeköt valami. Valamilyen furcsa érzés, amit nem lehet szavakkal megmagyarázni. Csak mi érezzük, akik ezen a napon piros-kék színekbe öltöztünk, és elindultunk a szeretett csapatunk a VIDEOTON minden idők egyik legfontosabb meccsére. Elmondhatatlan érzés volt látni, ahogy megindul a város, mindenhol piros-kék sálak, mindenki boldog és mégis érezni a feszültséget a levegőben. Belül tudjuk, hogy mi mind összetartozunk, hogy aki szembe jön velünk piros-kékben, ő pontosan tudja mit érzünk, miért fontos ez a nap. Ugyanakkor különös, hogy sokan csak néznek minket, nem tudják mi történik, mire készülünk. Szeretnénk nekik elmondani mit érzünk, de nem értik. Nekik a szó, hogy Kupadöntő, nem jelent mást, csak hogy „meccs lesz”. Nekünk ez a szó olyan dolgot jelent, amit csak mi értünk, érzünk. A sok végig szurkolt meccset, aggódást, bánatot, elkeseredést, lelkesedést, örömöt, reményt jelenti. Az állomáshoz közeledve egyre több szurkolót láttunk, hallottunk. Az állomás kívül belül tele volt a piros-kékekkel, a vonat indulásáig a peronon zúgtak a Vidis dalok, majd birtokba vettük, a 14 kocsiból álló külön vonatunkat. Jó hangulat, feszültség. Ez jellemezte az utunkat Pestig. Az ablakon kilengetett sálakkal, zászlókkal és kikiabált nótáinkkal tudattuk a világgal, hogy Vidisták vagyunk, és beleszurkoljuk a csapatunkat a győzelembe. A ferencvárosi állomást ellepték a fehérvári szurkolók, mintha az egész város ott lett volna. Ott voltunk, együtt, 4000en, sálakkal, zászlókkal, piros-kékben, a kereszteződésekben át a piroson, kiabálva, énekelve, vidáman, egy célért, egy csapatért. Az sem számított, hogy szakadt az eső, mert a szívünkben sütött a nap, hisz tudtuk, hogy megkapjuk amiért mentünk. Így vonultunk a stadionig, tudattuk Pesttel, hogy megérkeztünk. Néhányan közülünk ezt a buszmegállók, házak tetejéről üvöltötték a világnak. A fehérvári gárda épp hogy befért a lelátóra, amit nekünk szántak, nem úgy mint az ellenfél szurkolói… Amint beértünk, csak fokozódott a hangulat, a nap is kisütött. Szeretett csapatunk a pályán, mi a lelátón hoztuk a legjobb formánkat. A meccs döntetlen lett, ezért a büntetők rúgásánál akkora feszültség ült a stadionban, hogy érezni lehetett a súlyát. Erre a 15 percre lelassult minden. Mintha megszűnt volna a külvilág, eltűntek a hangok, a szagok, a levegő, minden. Miután kapusunk, Sebi kivédte az utolsó tizenegyest, ez a feszültség hirtelen átalakult egy meghatározhatatlan érzéssé. Mintha egy álomban jártunk volna, amikor a Videoton induló zúgott a Fradi stadionban, mi is, és a csapatunk is önfeledten ünnepelt, az emberek szemében könnyek, összeborulva, szinte zokogva olyan emberek, akik nem is ismerik egymást, de most mégis érzik, hogy összetartoznak. Miénk a kupa, miénk ez a csodálatos csapat, ez a remek szurkoló tábor, miénk Fehérvár, és miénk az öröm. Annak az öröme, hogy történelmi pillanatok részesei lehetünk, amire már évtizedek óta vár a város. Ennek tudatában indultunk vissza városunkba, hogy ott együtt ünnepelhessünk azokkal, akik nem lehettek ott Pesten, és a csapattal is magunk között, az otthonunkban a mi városunkban. Tűzijáték, füst, sálak, zászlók, boldog, büszke emberek mindenütt. Imádják, éltetik a csapatot, akik megérdemlik ezt, mert megcsinálták. Most egy év elteltével, 2007. május 17.-én a szívünk a torkunkban dobog, szemünkben könnycsepp, és arra a napra gondolunk. Mindenki néz ránk, nem értik mi lehet a baj. Csak annyi, hogy elmúlt az a nap, és már nem élhetjük át újra. Soha. Nem értenek minket, mert nem voltak ott, és már soha nem is érthetik meg. Ha szembe jön velünk valaki, akin valami utal arra, hogy Vidista, látjuk egymáson, és tudjuk mit jelent az a medál vagy karkötő. Tudjuk, hogy a mai, napon, valamikor nekik is eszükbe jut, hogy mi volt egy évvel ezelőtt. Nekik is megdobban a szívük, amikor látnak egy másik Vidistát, és egy mosollyal tudatják egymással, hogy „igen, én is ott voltam”. Mindannyiunk otthonában megtalálhatók a másnapi újság lapjai, kinek a falon, kinek egy dobozban, de megvan. És ha ránézünk, gondolataink, emlékeink életre kelnek, ismétlődnek, szívünk összeszorul lelkünk mosolyog és sír. Még mindig csak annyit tudunk mondani: „Jaj Istenem!” Egyre inkább rájövünk , hogy e nélkül nem tudunk, és nem is akarunk élni. Ez nem csak egy hétvégi program, szórakozás, kikapcsolódás. Ez a kötelességünk, az életünk, a szerelmünk, a mindennapjaink, és sok más emberé is, akik ugyanígy élik az életüket. Bárki bármerre is jár, a csapat iránti szeretet örökre összeköt minket. És minden hétvégén együtt bizonyítjuk, hogy a kötelék erősödik. Ezt csak mi tudjuk, a hétköznapi embereknek fogalmuk sincs erről, és ez így van jól. Ettől vagyunk mi mások mint ők. Ettől vagyunk Vidisták. Ettől vagyunk szurkolók. |
|
| miki | válasz | 2006.06.08. 10:06 (50768) |
| Hát ha másképp nem megoldható akkor elmennék érte.
Ha még neked aktuális irj a kinga.666@freemail-ra. |
|
| Sumák | válasz | 2006.06.02. 23:08 (50269) |
| Megnyugtatlak az "arcok" MINDENRE emlékeznek! Sőt kikérik maguknak ezt a feltételezést!!! | |
| huszár | válasz | 2006.06.02. 16:46 (50251) |
| Ezeknek az arcoknak is oda kéne adni a DVD-t, mert már itt a meccs előtt olyan merev részegek, hogy a meccsből biztos nem emlékeznek semmire! :DD | |
| Pextreme | válasz | 2006.06.01. 20:20 (50208) |
| En itt kinn nezem Gentben DVD-n. Eljossz erte?:)
|
|
| miki | válasz | 2006.05.30. 11:58 (50021) |
| Halló!
Meg van valakinek a kupa döntő dvd-n? Nagyon szeretném megszerezni, de eddig még a fehérvár tv is visszautasított! Segítsetek, ha meg van valakinek én bárhol legyen elmegyek érte sőt!!!!!! |
|
| drobee | válasz | 2006.05.27. 17:10 (49854) |
| Üdv,
sajnos nincsen meg, én is örülnék ha valaki eltudná juttatni hozzám :) |
|
| templomos | válasz | 2006.05.27. 10:29 (49845) |
| A fehérvár tv teljes videóanyagát kellene valahogy mexerezni a városháztéri ünnepségről, amiből a múlt vasárnapi anyagot vágták össze. Az ám az igazi! | |
| Robi | válasz | 2006.05.26. 12:14 (49775) |
|
|
| Robi | válasz | 2006.05.26. 12:13 (49774) |
|
|
[1] [2] 3 [4] [5] [6] [7] [8] [9]
(Új hozzászóláshoz lépj be)
