A Videoton a 42. élvonalbeli szezonjában szerezte meg első magyar bajnoki címét. Korábban egyetlen bajnokcsapatnak sem kellett ennyi idényt lehúznia az első osztályban, hogy aranyérmes legyen. 

 

Ez történt a múltban:

 

A Videoton az 1968-as kiírásban szerepelt először a legmagasabb osztályban, s bár rögtön kiesett, egy év múlva visszakerült, s azóta csak egyszer (az 1999–2000-es idényben) nem volt tagja az élvonalnak. 

 

Az NB I-ben az első nagy sikerét az 1975–1976-os szezonban érte el, a Kovács Ferenc irányította Videoton nagy csatában a második helyen végzett a bajnokságban. A tavaszi szezonban remekelt a csapat, a 23. fordulóra ledolgozta ősszel összeszedett négypontos hátrányát a Ferencvárossal szemben, sőt jobb gólkülönbségével meg is előzte a Fradit. 1976. május 15-én pedig nagy esélyt kapott, merthogy az Újpest 8–3-ra legyőzte az FTC-t, így a Videoton – bár csupán 0–0-s döntetlent ért el otthon az SBTC ellen – pontelőnnyel állt a táblázat élén. Öt forduló volt már csak hátra a bajnokságból…

 

Ám a fehérváriak nem tudtak élni a lehetőséggel. A következő játéknapon 2–0-ra kikaptak Tatabányán, s bár ezt követően győztek Békéscsabán, a Honvéd elleni hazai iksz után kétpontos hátrányban voltak a Fradival szemben, így utaztak az utolsó előtti fordulóban az Üllői útra, a bajnoki döntővé előlépett FTC–Videoton rangadóra. 

 

A 30 ezer néző előtt lejátszott mérkőzésen a 29. perctől (Szalmásy Tamás találatával) 1–0-ra vezetett a Videoton, és ha ez maradt volna a végeredmény, akkor ismét a Vidi áll az élre – jobb gólkülönbségének köszönhetően. Ám a 65. percben Müncz játékvezető a fehérváriak jobbszélsőjét, Májer Lajost sípszó utáni labdaelrúgásért kiállította, a tíz emberre fogyatkozott Videoton pedig nem bírta ki a nyomást, és a 79. percben Pusztai László egyenlített. 1–1 lett a vége, a Fradi kétpontos előnye megmaradt, és az utolsó fordulóban, Zalaegerszegen győzve meg is nyerte a bajnokságot. A fehérváriak azóta is megkérdőjelezik Müncz játékvezető mérkőzést befolyásoló döntéseit…

 

Tavaly szintén közel állt a bajnoki cím elhódításhoz a Videoton. Öt fordulóval a szezon vége előtt még vezették a tabellát a fehérváriak (két ponttal a DVSC előtt), ám ekkor hazai pályán kikaptak 1–0-ra az MTK-tól, majd Debrecenben 3–2-re elveszítették a rangadót, és a kétpontos előnyből gyorsan négypontos hátrány lett!

 

Az Újpest (ahogy 1976-ban…) megint megadta az esélyt a Vidinek, a 28. fordulóban 2–1-re legyőzte a DVSC-t, így a Videoton egy pontra megközelíthette a tabellán a Lokit. Az utolsó előtti fordulóban az újpestiek két pontot elvettek a fehérváriaktól (Videoton–Újpest 1–1), ám a Debrecen is ikszelt otthon a Győr ellen (0–0), így a záró fordulóra a két csapat között maradt az egy pontnyi különbség a DVSC javára. A debreceniek kikaptak Kecskeméten, ám ezt a botlást sem tudta kihasználni a Vidi, amely Győrben veszített, így meg kellett elégednie az ezüstéremmel.

 

Még négy bajnoki szezonról érdemes említést tenni. Az 1983–1984-es és az 1984–1985-ös kiírásban – mindkétszer a Bp. Honvéd és a Rába ETO mögött – a harmadik helyen végzett a Vidi, amely az 1984–1985-ös idényben az UEFA-kupában a döntőig jutott, és ott a Real Madriddal szemben maradt alul. Szintén harmadik lett a fehérvári alakulat a 2005–2006-os kiírásban, az utolsó fordulóban ráadásul „kikaparta a gesztenyét" a DVSC-nek azzal, hogy legyőzte az addig listavezető Újpestet.

 

Az 1988–1989-es bajnokság azért érdekes, mert ugyan csak a negyedik helyet szerezte meg a Videoton, ám ha abban az esztendőben nem olyan a versenykiírás, azaz a pontszámítási rendszer, mint amilyen volt, akkor bajnok lehetett volna a fehérvári együttes. Akkor ugyanis döntetlen esetén a mérkőzés után tizenegyesrúgások döntöttek, az ebben győztes csapat kettő, a vesztes egy pontot kapott. Ha akkor hagyományos pontszámítás van, a Vidi a bajnok, ám a fehérváriak öt döntetlenjükből négyet tizenegyesekkel elveszítettek, így csak negyedikek lettek.  

 

És hogy melyik volt a Videoton történetének legjobb csapata?

 

Ha szikáran az elért helyezések alapján ítéljük meg, akkor a válaszunk: a mostani, hiszen ez a garnitúra bajnok lett.

 

Ha a nemzetközi szereplést nézzük, akkor mindenképpen az 1984–1985-ös Vidit helyeznénk az élre, amely UEFA-kupa-döntőt játszott. 

A játékoskeret erősségét nézve pedig megkockáztatjuk, hogy az 1976-ban ezüstérmet szerzett együttes volt a legjobb. Egyrészt a mostaninál nagyságrendekkel (de még a nyolcvanas évekbelinél is jóval) erősebb mezőnyben érte el ezt a kitűnő eredményt, másrészt annak az együttesnek a keretében nem kevesebb, mint 14 olyan labdarúgó volt, aki pályafutása során szerepelt az A válogatottban. Íme a lista: Baranyi Sándor, Csongrádi Ferenc, Czeczeli Károly, Fejes Gábor, Karsai László, Kovács József, Kovács László (k), Kuti László, Májer Lajos, Nagy II János, Nagy III János, Tieber László, Végh Tibor és Wollek Tibor.

 

Mezey György vezetőedzőként másodszor lett bajnok az élvonalban. A szakember az NB I-ben az 1977–1978-as szezonban debütált, az MTK-VM-mel rögtön bronzérmet nyert.