A kapus, aki a kispadról is hőssé vált
Koszta János a 80-as évek közepén Disztl Péter mögött a kispadon ült a Videoton csapatában, azonban ahogy lehetőséget kapott, azonnal óriásit alakított. A Vidi szurkolók egyik kedvencével Fáncsi Szilvia készített interjút.
 


Mikor érezte először azt, hogy nagyobb eredmény is születhet majdnem, hogy csak csoda?


Meccsről-meccsre készültünk, megmondom őszintén, hogy nem is érződött az emberekben, hogy úgymond csodát tehetünk. De ezt én úgy érzem, hogy a csapat megérett erre a feladatra, mert nem kis csapatok ellen játszottunk , mint ahogy a kivetítőn is lehetett látni, akár melyik együttest is nézzük a maga nevében nagyon jó csapat.

Ha visszagondol, melyik volt a legkedvesebb mérkőzés az Ön számára?

Egyértelmű, amelyiken védtem a Dukla Prága ellen oda-vissza. Igaz akkoriban „csak” 6 csehszlovák válogatott volt a csapatban. Nem kisebb egyéniség, mint Vizek, aki Európaklasszisnak mondható. Nagyon jó mérkőzések voltak, rengeteg munkával. Szerencsére továbbjutottunk.

Minek volt köszönhető, hogy olyan egységes volt a csapat?

A csapat már több éve együtt játszott és csak a futballra kellett koncentrálni. Csak az érdekelt mindenkit, sikerre volt éhes a társaság. Bár szerettük volna megnyerni a bajnokságot, csak harmadikok lettünk. Nagyon sokat jelentett az is, hogy az Intertotó kupában is szerepeltünk külföldi egyesületek ellen.

Mit jelent Önnek a foci?

Ha belegondolunk, hogy 46 évesen még az NBIII-ban védek, akkor az elmondja magáról, hogy az életemet jelenti. Egész életemet ez foglalja egybe, azért nem tudom abbahagyni, mert nagyon-nagyon szeretem.

Minek köszönhető, hogy ennyi év távlatából is ilyen szeretettel beszél a fociról?


Régen arról szólt az egész, hogy közösséghez tartozik az ember, sajnos a mai világban már nem erről szól. Manapság a foci megélhetési forma. Akkoriban nagyon jó volt egy ilyen közösséghez tartozni és egy NBI-es csapathoz eljutni óriási dolog volt, mostanában ez már teljesen másképp működik.


Hogyan fogadták Önöket az akkori sztárcsapatok?

Természetes dolog volt, hogy úgy fogadtak minket, mint egy kis csapatot, mert nem sokat jelentettünk névre még akkor, mint Videoton. Nekünk ez volt a jó, mert eleinte szerintem a Paris St. Germain egy kicsit lekezelt bennünket az elején. A manchesteriek pedig úgy gondolták, ha egy Rába Etot simán kivertek, akkor mi is hasonló sorsra kerülünk. Csak mi más stílusú csapat voltunk, mint az ETO, szerencsére későn kaptak észbe.

Milyen érzés volt kispadról végignézni a mérkőzéseket?

Ez így működik sajnos a mai világban is, hogy vannak akik a pályán játszanak és vannak akiknek a kispadon van a helyük. Nekem akkor ez jutott, mert Peti egy válogatott kapus volt, ezt tudomásul kellett venni. Nekem az egészben csak az volt fájó, hogy még hibázni sem tudtam, úgy kerültem vissza a kispadra, de tudomásul kell venni az edzői döntést. Egyszerre csak egy kapus védhet, ezért mondom a nagyfiamnak, hogy észnél legyen és ne kapus legyen, de hajthatatlan.



Ő hol focizik most? Ön hol játszik?

A Vác 1992 csapatában véd. Én most Veresegyházán játszok, valamint Újpest utánpótlásnál, a Vác utánpótlásnál és az első csapatnál vagyok kapusedző.

Mit üzen a mostani szurkolóknak?

Jó volna, ha minél többen kijárnának a mérkőzésekre, már annak ellenére is, hogy ezt a labdarúgást mindenki csak szidja. Azért csak a magyar fociról van szó, hogyan várjuk a felemelkedést, hogy ha ők se jönnek ki.

Milyen érzés volt visszanézni a mérkőzéseket?

Rajtam még mindig végigfut a hideg, mert 30-40 ezer néző előtt játszani, sőt Madridban 100 ezer néző előtt fantasztikus élmény. Sajnos a mai emberek ezt nem tudják, hogy milyen érzés.

Mi a véleménye a mostani magyar labdarúgásról?

Sajnos a mostani magyar labdarúgás saját magáról állítja ki a bizonyítványt. Ez a sok negatív herce-hurca nem tesz jót neki. A magyar focit csak úgy lehet felemelni, (ezt már régóta rebesgettem) amíg nincsenek olyan körülmények biztosítva az utánpótlásban, hogy tehetséges gyerekeket neveljenek ki, addig itt nem lesz változás. Amíg nem olyan szakemberek, mint pl. korábbi válogatott játékosok – normálisan megfizetve- addig ne várjunk semmit.
Amíg külföldön állami privilégium az utánpótlás (az Ő kezükben van). Magyarországon egy fillért sem adnak, egyedül a Bozsik program van, ami egyedül nagyon kevés. A klubokhoz nem jut el pénz, a profi egyesületek erre nem tudnak pénzt fordítani, örülnek, hogy ha saját profijait kifizetik. Hogy miért ilyen a magyar foci? Arról nagyon sokat lehetne írni. Csak azok nem veszik tudomásul, akiknek pont észre kéne venniük. Ez Magyarországon a felső vezetés.


Mit üzenne a vezetőknek?

Sokkal több egyenes, becsületes vezetőt szeretnék látni a profi klubok élén. Tehát nem az a cél, hogy becsapom a játékost, csak azért, hogy odajöjjön. Az lenne a cél, ha csak 150.000-200.000 Ft.-os fizetést tudok adni, akkor annyit ígérek neki, és nem 500.000 Ft.-ot.
Ez csak akkor lesz, hogy ha teljesen megtudjuk tisztítani ezt a magyar labdarúgást. Megmondom őszintén, hogy én az összes olyan vezetőt, aki becsapja a játékosokat, mindet bíróság elé állítanám, mert ez nem tisztességes. Sajnos ez Magyarországon nem így működik, külföldön már így van nem lehet becsapni a játékosokat.


Mit gondol a mostani Fehérvár FC-ről?

Ez nekem Videoton FCF marad világéletemben, meg Videoton SC a Videoton, akárki akármilyen nevet is ad neki. A Fehérvár a Videotonról szól. Nem tudom, hogy mik a mostani ügyek, és milyen belső harcok folynak, de hogy itt élő volt válogatott játékosok, mint pl. Csongrádi Ferenc, Szabó József nem tudnak itt dolgozni azt felháborítónak tartom. Idegen emberek vezetik a klubot. Erre én nem tudok mit mondani, egyszerűen csak annyit nem fair, számomra még mindig nem tetsző dolog.

Mit üzen a mi Videoton játékosoknak?

Nehéz nekik bármit is üzenni, annyit mondok, hogy ne csak nézzék a régi Videoton meccseket, hiszen nosztalgiából nem lehet megélni, hanem tegyenek Ők is sokkal többet azért, hogy jó focisták legyenek.
Legyenek olyan alázatosak mint mi és ugyanolyan jó csapat. Nem barátoknak kell lenni, hanem csapatnak. Tudomásul kell venni, hogy a játék nem barátságról szól, hanem, ha az egyik hibázik, akkor kisegíti a másik. Ha az egyik jót tesz örül neki a másik is, mert alapjában véve egy csapatban vannak, nem tizenegyen, hanem amennyien a keretben vannak. Ha nem segítik egymás munkáját, meg ha nem úgy dolgoznak ahogy kell, annak nem lesz soha gyümölcse, vagyis lesz csak nagyon savanyú, azt citromnak hívják.


Fáncsi Szilvi
2005.06.16. 05:48
 
Vissza    Nyomtatás